Örülj, Csilla.
Valahogy irigykedve nézem a középsulisokat, ahogy szenvednek, amiért elérkezett a szeptember, és ismét menni kell, baromi furcsa, hogy 3 éve érettségiztem le, ballagtam el, teljesen olyan, mintha pár hónapja történt volna, három éve annak, hogy az osztálytársaim 90%-át utoljára láttam.
Pénteken pedig irány Gyöngyös dolgokat lerendezni, meg satöbbi, nincs sok kedvem ismét szembesülni ezzel-azzal, de ha halogatnám, csak rosszabb lenne, szóval hajrá. Ismét hétkor kelés, ismét zötykölődés a buszon hatvanig, ismét várakozás morning sóval a fülemben a csatlakozásra, ismét látni az életunt embereket, akik úgy járnak-kelnek a buszpályaudvaron, mintha már meghaltak volna ezer éve, és csak a szellemüket látnám fizikai formában.
Egyszer, mikor kicsi voltam, elénekeltettem mamámmal az add ide a didit című fenomenális slágert, nem tudtam, mi az a didi, de így is tetszett az előadása.
Az egészségem nem 100%-os, szerintem egészségrákom van. Az egészség egy baromira faszkalap szó. A faszkalap is.
Minden szó szar, új szavakat akarok.
Klwtopwiegsdg.
Pincsikutya jóformán csak enni kel fel, meg a dolgát elvégezni, félek. Nem láttam csóválni már mióta, persze így legalább "felkészülhetek" arra, ami hamarosan attól tartok, bekövetkezik, de akkor is szar így látni szegényt.
Amikor lesz valamim, ami addig nem volt, természetesnek érzem a jelenlétét, és rögtön azt kezdem gondolni, minden háztartásban van, volt ez így az internettel annó, vagy a nyomtatóval. A nyomtató elbaszódott, már nem érzem, hogy mindenhol van.
A birtoklás fura dolog.
Az orbit meg szar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése