Épp egy téren lévő padon ücsörögtem nézegetve a cigarettát, ahogy belülről égeti a papírt, másik kezemben fogtam az üdítőm, hogy halmozzam az egészségtelenséget, mikor odalépett elém egy hajléktalannak látszó úriember, a negyvenes éveit sem érhette még el, de talán harminc sem múlt. Mókásan megjegyezte, hogy jó a cipőm, jó a táskám, ami mellettem foglalt helyet a padon, jó a pulóverem, nincs-e valami kajám, vagy egy kis apróm, amit neki adhatnék. Miután elutasítottam, megkínáltam dohánnyal, természetesen elfogadta, miután elvette a kezemből, és lehelyezte a padra, beletúrt a mellettem lévő kukába, hátha aranyat talál. Egy kifli lett a jutalma, amin valami undorító dzsuva volt, első ránézésre bő takonynak néztem a színe és állaga miatt, de talán csak valaki fura összetételű spermát engedett a szemetesbe. Káromkodások közepette kért tőlem zsebkendőt, kettő volt nálam, egyet nyújtottam az ingzsebemből felé, ám közölte, hogy igényt tartana a másikra is, gond nélkül belenyúlt a zsebemből még épp kilógó darabért, és eltulajdonította bocsánatot kérve amiért így kirabol.
Cifra beszédekkel kísérve ült le mellém a padra, meggyújtotta a kapott árut, amikor is az utca másik oldalán egy szemrevaló lány haladt el, ekkor pedig a mellettem helyet foglaló úriemberből kitört a bölcselet, miszerint az ilyen kurvákat csak jól meg kell baszni, mert csak abból értenek - természetesen ezen szavakat felhasználva. Mosolyogva bólogattam neki, felesleges is lett volna bármit hozzászólnom, látszott, hogy lekötik a gondolatai a világról, a lányokról, a szemléletek elborították az elméjét, és nem is igazán értettem, miket mond elég hangosan, nem felém fordult, az emberekre irányult tekintete, csak annyit hallottam, hogy a lányoknak intézve is elkezd fennhangon beszélni, de nem annyira, hogy meg is hallják, legalábbis bizakodom benne, hogy a szemerkélő eső hangja és a forgalom bezavart mindebbe. Miután elégszer hallottam, miként kell a nőket megbaszni, és hogy ő négy évig most nem fog, aminek az okát nem tudom, nem tulajdonítottam túl nagy figyelmet a monológnak, elköszöntem, mentem a dolgomra, átnyújtottam neki a maradék sprite-ot, elfogadta, boldog karácsonyt kívánt, én viszont boldog új évet, persze ehhez még hozzá tette, hogy basszak meg jó sok kurvát -ismét felidézve a szavait-, a kaját pedig dobjuk ki, majd megeszi ő.
Tehát felhívnám mindenki figyelmét, hogy a kaját ki kell dobni, mert ő igényt tartana rá.
Más, ami senkit sem érdekel rajtam kívül, pár hete megjelent végre valahára a Poets of the Fall új albuma. Mindig tartok kicsit attól, hogy romlik a minősége az együtteseknek, előadóknak, és félbe kapcsolom be az első tracket, de hála a mindenségnek ismét sikerült egy néhol melankólikusabb, néhol feel good-osabb albumot összerakniuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése