Csodálatos irodalom

Felelőtlenül hajigáltam ki az ágyamra régi videojátékos, meg mozis, meg ilyen-olyan magazinokat, amivel tele van a szekrényem egyik szeglete, és találtam köztük pár kincset, régi képeslapokat, leveleket, és két füzetet. Az egyik füzetbe még hat vagy hét évesen rajzoltam medvéket, vagy hívjuk őket maciknak, különböző helyzetekben, kosárlabdáznak, teniszeznek, bevásárolnak, ilyesmi, bár a végefelé szerintem mintha megkértem volna pár osztálytársam, hogy ők is alkossanak bele, mert ott máshogy festenek az állatok, de mindegy is, mert a hangsúly itt most a másik füzeten van, amibe pedig verseket írtam, szám szerint hármat, és váó. Egyrészt ahogy emlékszem, ezekettttt.... 12 éves korom környékén írhattam, de biztos, hogy általános suli utolsó 1-2 évében, rossz látni, hogy azóta nem fejlődtem, másrészt örültem, hogy sikerült megnevettetnem magam, mert ez színtiszta zsenialitás. Kettőt gépelnék be, a harmadikban beszippant a számítógépem, és egy ilyen videojáték karakterekkel összemixelt egyveleg az egész, az nem annyira erős, de a másik kettőn jót mulattam. Persze felismerni bennük ilyen-olyan koppintást, főleg az elsőben, de annyi baj legyen. Pontosság szempontjából helyesírási hibákkal együtt pötyögöm, hisz úgy a jó.

Csodaország

Szobámban volt egy szekrény,
bújócska alkalmából belebújtam én.
S lám mi tárult szemem elé,
egy csodás világ, mely csupa hó és jég.
Köszöntött engem egy mesebeli lény,
de én csak azt mondtam: Te buzi vagy hé!
Ő erre szörnyű dühében,
ordibállt a fehér erdőben.
Nem tudtam mit tenni menekültem én,
de elcsúsztam mivel a földet beterítette a jég.
Fejem betört, lábam leszakadt,
a lény pedig odajött és letépte a f**#*at. ((igen, csillagoztam, és írtam kettőskeresztet is a füzetbe :D))
Én ordibálltam segítségért, de nem jött egy lélek sem,
nem tehettem semmit, fél lábbal tovább szökdelltem.
Szökdelltem, szökdelltem, előttem egy hegy,
nem vettem észre s legurultam le.
Méterek után végre földet értem,
ott volt egy falu és én oda betértem.
Szóltam a górénak, kerget egy őrült,
ám ő annyit szólt: fiam ne menekülj.
Ne meneküljek? Hisz megöl ez a hülye.
és néztem előre, mint azt azt se tudja, mi végre jött a földre.
Ekkor a fák közt a lény tűnt fel,
kupillám (franc se tudta, hogy az pupilla, na) kitágult, és nem tudtam merre meneküljek el.
A szörny kezében kést pillantottam meg,
letörtem egy jégcsapot és hozzávágtam el.
Sikerült a szemét eltalálnom,
már tudtam, eljött a halálom.
A falu népe egyre dühösebben jött felém,
én szökdelltem vissza a szekrény felé.
Nem sikerült elérnem, belémlőttek három golyót,
majd holtan estem össze, lassan kihültem, eközben esett a hó.
Hullott a hó, elment a nép,
testem ott hevert, majd mindent belepett a jég.

Vége

Igazából abban sem vagyok biztos, miért öltek meg a falusiak, meghogy néhol miféle rímeket akartam volna faragni, viszont ezután belelkesültem, és írtam egy több, mint három oldalasat.



Irak

Olcsó volt a repülőgép,
egy szép nap elutaztam én.
Irakot választottam,
mert ott még sose voltam.
Rekkenő hőség fogadott,
melyet az iraki katonaság csak fokozott.
Betértem egy ebédlőbe,
ember hús volt sülve-főve.
Én inkább nem kértem,
ezért gyorsan kiléptem.
Az ajtónál a biztonsági őr megállított,
én mondtam: Kannibál még nem vagyok.
Ő erre a főnökhöz vezetett.
S mikor a góré megfordult székében,
Osama Bin Laden ült ott kényelmesen.
Én értetlenül lestem.
Osama hirtelen fegyvert kapott elő,
személyem hihetetlen erővel törtem elő
Nem vettem észre, egy ablak volt előttem,
s én kivetettem magam a füstös levegőbe.
Elég magasról ugrottam,
kezemre estem, az meg leszakadt.
A földről gyorsan felpattantam,
majd a dzsungel felé rohantam.
Mire végre odaértem,
egy tigris fogadott elég mérgesen.
Elkezdett pofozni, majd visszaadtam neki,
én győztem, mikor gyomron rúgtam és mondtam: nesze faszi.
Persze hogy ott termett Osama is,
elkezdtünk boxolni, köröttünk megállt a szél is.
Behúztam Ladennek egy nagyot,
ő meg az erdő közepén elaludt.
Megfogtam Osamát, szakállát lenyírtam,
irány az ebédlő, s ott az ételbe bedaráltam.
Elindultam a reptér felé, s hazarepültem,
Otthon pedig rengeteg jó kaját ettem.
Bár így lehetne vége.
De a repülőből kinézve
50 iraki gépet pillantottam meg.
Siettem szólni a pilótának, húzzunk bele,
de ő csak azt mondta: ebbe nincs nitró beépítve.
Ekkor, hangos süvítés hallatszott az égen,
Ablakon kinézve rögtön megdermedtem.
Két hatalmas rakéta száguldott a gép felé,
nem vártam meg, míg az akna elér.
Kivágódtam a gép ablakán,
csak arról nem tudtam, hogy hegyvidék felett haladtunk át.
A levegőből még láttam miként robban szét a gép,
Az irakiakat meg láttam, hogy gyorsan elmené.
Én csak zuhantam, zuhantam, egyre csak lejjebb,
s mikor a kellő távolsághoz értem, egy osztályt pillantottam meg.
Az osztály éppen kirándult, én meg arra estem,
mikor földet értem, gyorsan elmenekültem.
A zuhanás nem sikerült jól, hisz egy gyereket szétlapítottam,
én meg fölkeltem (s mint azt már írtam ) ((itt frankón visszautaltam)) hip-hop elfutottam.
A távolból még hallatszott az osztály sikoltozása,
miként a járat rájukzuhan, és szana-szétlapítja.
egy pillanatra hátranéztem,
és úgy tovább menekültem,
előttem egy tábla, arra fölkenődtem.
A fejem betörtem, s mire fölkeltem,
Saddam Hussein üldözött engem.
Kezében egy kés,
én pedig lestem.
Felkaptam egy kavicsot, azt hozzáhajítottam,
Valami koppant, majd láttam a fejét eltalálta.
Ott feküdt Hussein, teljesen ájultan,
irány a hegy vége, majd onnan ledobtam.
Jöhet a reptér, megcsúszok egy kövön,
Lecsúszok a hegyen, és az agyam széttöröm.

Vége

Itt már erős ellentmondásokba keveredtem, hogy ha a gép szétrobbant, hogy zuhant rá utána az egész járat az osztályra, illetve, ha hazaérve jó kajákat ettem, miért haltam meg még megérkezés előtt, de... fiatal voltam, és bohó.